Németh Klaudia cikkei rovat

A nyár szele kellemesen kap bele a hajamba. A laza hosszú türkizkék nyári ruhám libben a szélben és a testemet simogatja a kellemes anyaga. A magassarkúmban dívaként vonulok végig a tökéletes sminkemben a város platánjainak árnyékában. A szemek rám tapadnak és el sem hiszi a tömeg, hogyan csinálom. Hisz' annyira tökéletes vagyok és annyira nyári. Igazi nyári gyerek, aki a negyven fokban megszületve leküzdötte a nyár hátrányait és tündököl benne. Pont így képzelem el a nyarakat.

A gluténmentes dolgok meglehetősen hamar kitudnak száradni, olyanok lesznek mint a fűrészpor. Ez pedig fokozottan igaz, akkor ha magliszteket használsz és nem jól találod el az arányokat. Mivel sokszor nincs idő kísérletezésre, és a macerás műveletekre, amit a mentes tészta hoz magával így egy napon megszületett ez a remek recept, amit rendszeresen elkészítek.

Jól emlékszem, még akkor is, ha lassan 8 éve lesz, hogy milyen volt a ballagásom. A nyolcadikos ballagásomat megelőző este még cserepeket pakoltunk, hogy a házon kész legyen a tető. A ballagás napján pedig életem első magassarkújában fájdalmas gyönyörűséggel totyogtam végig az általános iskola termeit, az összes csokorral, amit kaptam. Egyet sem adtam le, mert mindre büszke voltam, mindet imádtam és mind gyönyörű volt. Több mint 30 csokrom volt. Ott volt a családom, a barátaim, a szomszédok, az

A piskóta készítés a megszületett lány gyermek első sikerei között szerepel. Az "én sosem teszem be a lábam a konyhába" férfi első valódi teljesítménye. Azonban ha az embert megfosztják bizonyos összetételektől, akkor hamar elmélkedésbe kezd. 18 évesen derült ki a gluténérzékenységem. Egy napon pedig jött az érzés, hogy enni kellene valami sütit. Én naiv, pedig azt hittem a piskóta készítés ugyanannyira egyszerű mentesen is, mint a búzás kis barátja. Nem az!

Nevetve szürcsölöm a ligt kólát a gyros mellé az étterem teraszán. Semmi dolgom ma már. Nem rohanok és abszolút ráérek egy csajos délutánra. Bár a kosztüm már kicsit frusztrál, de élvezem, hogy ma minden vásárláshoz jár a blokk is. Biztosan ellenőrnek néztek. Az eső kicsit szemerkél, de engem ma ez sem érdekel. Nem sietek! Hisz' ráérek. Bár fel sem fogom még talán. Egy időre kiszakadtam az iskolapadból. Még akkor is ha ez csak rövid időre szól.

Mi a szerelem? Éveken át akartam rá választ találni, megérteni a megérhetetlent. Felfogni valamit, ami kézzel meg nem fogható, valamit ami körülírhatatlan, megmagyarázhatatlan.

Néha leblokkol az agyam és annyi minden kavarog benne, hogy abból semmi értelmes nem akar kisűlni. Nincs ihlet, nincs semmi ötlet és csak ülök a klaviatúra előtt és azon tűnődök, hogyan lesz mára is cikk. Noh nem mintha ez valaha is kényszer lett volna a számomra, így hát erről írok ma nektek. Honnan jött az írás szeretete?

Soha többé nem indulnék útnak úgy, hogy egy éve nem vezettem. Sötét van, amiben még szintén nem vezettem. A kocsi, amit vezetek lassan kihullik alólam és mellettem egy olyan személy ül, akinek még ennyi tapasztalata sincs a vezetésben, mint nekem.

Az instagram egyre nagyobb felületeket hódít meg és manapság sok életmód blogger már nem is a facebookot használja elsősorban az emberekhez való eljutáshoz. Így van ez aprócska hazánkban is. A magyar instabloggerek pedig hatalmas motivációval bírnak és jelentős sikereket érnek el folyamatosan. Azt hiszem nincs nagyobb motiváció annál, mint mikor az ember húsvér embereken látja a sikert. Így hát összeszedtem nektek a számomra 5 legmeghatározóbb "instalányt".

Bár sokunk még nem lát át a tankönyvek tengerén és el sem hiszi, hogy a szemébe érkező fénysugár a könyvek között az udvar felől jött. Azért megsúgom, hogy itt a nyár! Az a nyár, ami meglehetősen nehezen akart ideérni. Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy elmaradt a tavasz és 2 hete még tél volt?